Egyszerű: a román állam döntése volt, amely 2010-ben az 50. számú sürgősségi rendelettel (OUG 50) törvénybe foglalta azokat a feltételeket, amelyek mellett hiteleket lehet nyújtani. 🙂

Így az állam (egy európai irányelvet követve) úgy döntött, hogy a hitelek vagy fix kamatozásúak, vagy egy referenciaindexhez - ROBOR - kötött kamatlábbal nyújthatók. Azért választották ezt a referenciaindexet, mert ez egy nemzetközileg használt gyakorlat, és ráadásul a meghatározása átlátható.

Ezzel a rendelettel az állam úgy döntött, hogy megvédi a lakosságot a bankok egyoldalú döntéseiből eredő esetleges hitelkamat-emelkedésektől.

Ezért most (a törvényben előírt kötelezettség alapján) a változó kamatozású lejben nyújtott hitelszerződések a ROBOR + a rögzített banki felár.

Ily módon egy bank esetében a ROBOR a nyersanyagköltség, az árrés pedig az a nyereség, amelyből a költségeket (bérleti díj, készletek, ATM-ek, szoftverek, fizetések stb.) és esetleg a nyereséget fedezik. A ROBOR tehát nem befolyásolja a bank nyereségét. 😅

❗⠀Eztis jó tudni:

➤⠀2019. május 2-án a román állam kiadta a 19/2019. számú sürgősségi rendeletet, amely a ROBOR indexet egy új indexszel, az IRCC-vel váltja fel. Az új index a magánszemélyeknek nyújtott hitelekre vonatkozik.

➤⠀IRCCcsak a lejben nyújtott változó kamatozású hitelekre vonatkozik, a kamatlábak súlyozott átlagaként és a bankközi piacon lebonyolított tranzakciók volumenével számítják ki, és negyedévente frissítik, hasonlóan a ROBOR6M esetében alkalmazott módszerhez.

Minden munkanapon megjelenik a a Román Nemzeti Bank honlapján. 😉