Először is, eszköz típusa szerint. A hagyományos alapok (UCITS) főként tőzsdén jegyzett részvényekbe, kötvényekbe és likvid eszközökbe fektetnek. Az alternatív befektetési alapok alternatív eszközökbe fektetnek: ingatlanokba, magántőkébe, hitelekbe, infrastruktúrába, árukba, komplex derivatívákba, magánstruktúrákba stb. Szabályozás és befektetővédelem. A nyílt végű befektetési alapokra nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a diverzifikáció, a likviditás és az átláthatóság tekintetében (pl. kibocsátói koncentrációs korlátok, napi vagy gyakori visszaváltási követelmények). 

• Az alternatív befektetési alapok az AIFMD alapján egy speciális szabályozási keret alá tartoznak, amely elsősorban az alapkezelőre (AIFM) és a kockázatkezelésre összpontosít, így nagyobb rugalmasságot biztosít az alap struktúrája és stratégiája tekintetében, ugyanakkor a befektetőnek több felelősséget ró a megértésükre. Likviditás. 
• A hagyományos alapok általában gyakori visszaváltásokat tesznek lehetővé (napi/heti). Az alternatív befektetési alapok ritkán rendelkeznek visszaváltási lehetőségekkel vagy rögzített zárolási időszakokkal, mivel sokkal hosszabb távra vannak tervezve. A komplexitás szintje. Az alternatív befektetési alapok gyakrabban alkalmaznak tőkeáttételt, derivatívákat és kifinomult jogi/szerződéses struktúrákat. Elemzésükhöz a részletek ismerete szükséges (ajánlati dokumentumok, társulási szerződés, értékelési politika, likviditási politika stb. 

A célzott befektetői típus. Sok alternatív befektetési alap elsősorban professzionális vagy minősített befektetőknek szól, éppen azért, mert a kockázatok és a komplexitás magasabbak. Az AIFMD rendelet és a nemzeti jogszabályok egyértelműen elkülönítik a lakossági befektetők és a professzionális befektetők kezelését.